Világleírás: bestiárium

Avagy az általánosan felbukkanó állatokon kívül mely különleges lényekkel lehet összefutni a Mississippi által körülölet új világban.

• Garuda
  
• Mocsári polip
  
• Latanu
  
• Kelpie
  
• Lidérc
  
• Kobold
  
• Unthu
  
• Tollas kígyó
  

A garuda a mocsárvidékek felett köröző, jellemzően a városoktól és emberi tevékenységtől távolabb eső területeken vadászó óriási ragadozó madár. Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a kataklizma következtében mutálódó helyi keselyűállományból fejlődött ki. Emberre nem vadászik, mivel nem tartozik az elsődleges táplálékai közé, azonban az emberek által tartott haszonállatokra lecsap, ha azokat olyan helyen legeltetik, amely egy garuda vadászterületéhez tartozik. Akár szarvasmarha-nagyságú állatokat is könnyen el tud ragadni, és ha valaki úgy dönt, hogy harcba száll egy garudával, jobb, ha felkészül, hiszen a gigászi madár nagy kihívást jelenthet még egy gyakorlott ranger vagy vadász számára is.

A polipok a Mississippi mentén kialakuló mélyebb mocsarakban és állóvizekben honosak, így jellemzően a csempészeknek és egyéb hajósoknak jelentenek nagyobb problémát. Amennyiben nagyobb hajóról van szó, vagy gyakorlottabb kapitányról, nem jelenthetnek problémát, sőt, ha sikerül levadászni őket, ízletes ragu készíthető belőlük, ám a magányos révészek és a kevésbé dörzsölt úszók gyakran esnek áldozatul a területüket agresszíven védelmező mocsári polipoknak.

A latanu termetes, németjuhász-méretű, csigára emlékeztető, békés, mindenevő állat, mely leginkább a Centrál területén, a nyirkos erdőkben és mocsarakban fordul elő, azonban az Acélköztársaság területén tenyésztik is őket értékes nyálkájuk miatt. Az emberre nem veszélyes, viszonylag könnyen megszelídíthető. A szelíd példányokat jellemzően házi kedvencként tartják, de haszonállatként is előfordulnak az ültetvényeken (kártevőirtásra például kifejezetten alkalmasak, mivel a haszontalannak ítélt természetes növényzet mellett - melynek elpusztításával újabb termőterületeket szabadítanak fel - előszeretettel fogyaszt rovarokat és kisebb rágcsálókat is.)

A kelpie az egyik legismeretlenebb és legvitatottabb mutálódott életforma, mely a Mississippi-vidéken él. Humanoid megjelenése miatt sokan vélik őket intelligens fajnak, azonban az ellentábor véleménye, miszerint eddig még sosem sikerült értelmes kommunikációt kezdeményezni velük, ezért nem kezelhetik őket emberekkel egyenrangúként, ennél elfogadottabb. A kelpie-k egyébiránt a primitívebb főemlősök értelmi szintjén állhatnak, ám nem sikerült még rendesen megfigyelni őket, mivel rendkívül agresszívek. Ezért sokszor könyörtelenül vadásszák őket (amit a már előbb említett kérdések miatt néhányan elleneznek).

A lidércek mibenlétét tekintve nincs megegyezés a Mississippi tudósai körében. Van, aki szerint egyszerű fényjelenségről van szó, van, aki szerint szellemekről, megint mások szerint a gigászok 1915-ös becsapódása által létrejött különös létformákról. Bár létükkel kapcsolatban semmi sem biztos, mindenki igyekszik elkerülni őket, mivel ahol felbukkannak, ott jellemzően rövid időn belül emberek tűnnek el és soha többé nem kerülnek elő. A mocsárvidéki hiedelem úgy tartja, ha valaki lidércet látott, és él még, mikor elmeséli a történetet, hamarosan meg fog halni...

A koboldok apró, mindenevő lények, melyek a sűrűbb erdők fáin élnek. Elsősorban a gyümölcsöket és a különböző gyökereket kedvelik. Az emberektől félnek, így ritkán látni őket, de ismert néhány olyan csempész és földbirtokos, akik kedvencként tartják őket, így kijelenthető, hogy, bár ez csak nehezen érhető el, de a koboldok megszelídíthetők. Hogy populációjuk mekkora, nem tudni, mivel rejtőzködő életmódot folytatnak.

Az unthuk, azaz mocsári szarvasok a lovak mellett a legszélesebb körben háziasított és alkalmazott állatai a Mississippi-vidék faunájának. Amellett, hogy a vad példányokat agancsukért vadásszák (ezért már csak kevés lelhető fel belőlük) a háziasított unthuk általában szállítási feladatokat látnak el (olyan helyeken alkalmazzák őket hordárként, ahol a terep miatt nem lehet sem hajót, sem más eszközt vagy állatot használni), vagy hátasként használják őket ott, ahol nem állnak rendelkezésre lovak.

A sekély vizekben és mocsarakban is nagy számban előforduló kígyófajjal a legtöbb utazó megismerkedik és meg is gyűlik vele a bajuk, amennyiben nem tanulják meg hamar, hogy miképpen lehet ártalmatlanítani őket. Mérgük nem halálos, de fájó és lüktető keléseket okoz a megmart részek környékén. Vannak olyan részei a Mississippinek, melyekről az intenzív, irtásnak is beillő vadászat miatt eltűntek (ezek jellemzően a nagyobb városok és környékük.)